II. A TANÍTVÁNYOK LÁTJÁK AZ ÜRES SÍRBAN HAGYOTT LEPLEKET

Fotó: Párkányi Raab Péter

E: Élet ura!

N: Világosítsd meg utunkat!

E: A tanítványok üresen találják a sírt.

Felolvasó 1:

János Evangéliumából.

Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

- Jn 20,3-8

Felolvasó 2:

A sír nem őrizhette tovább Jézus testét. Annak a testnek a rendeltetése: a Feltámadás. Isten Fia, szörnyű próbatétele után, most már a határtalan dicsőség részese. A gyolcsokra nincs többé szükség: azért vannak ott, hogy a szenvedésről tanúskodjanak, amely átadta helyét a győzedelmes diadalnak.

E: A halottaiból feltámadt Krisztushoz kiáltunk. Te, aki örökre legyőzted a halált: Élj velünk.

N: Élj velünk!

E: Urunk Jézus, akit az Atya küldött, hogy felszabadítsa a világot a bűn szolgasága alól, bizalommal arra kérünk:

N: Élj velünk!

E: Urunk Jézus, aki az örök üdvösség üzenetének hordozója vagy, bizalommal arra kérünk:

N: Élj velünk!

E: Urunk Jézus, aki átadod az örömet mindazoknak, akik hisznek benned, bizalommal arra kérünk:

N: Élj velünk!

E: Könyörögjünk. Urunk Jézus Krisztus, aki azt a feladatot bíztad Egyházadra, hogy hirdesse dicsőséges feltámadásodat a világban, arra kérünk: add meg nekünk, híveidnek, hogy a feltámadás fényében élhessünk, és egy nap eljussunk hozzád, az ég örök ragyogásába. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

N: Ámen