E: Élet ura!
N: Világosítsd meg utunkat!
E: Jézus megjelenik az emmauszi tanítványoknak.
Felolvasó 1:
Lukács Evangéliumából.
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és előljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítették. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.” Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon.
- Lk 24,13-29
Felolvasó 2:
Minden sarkon találkozhatunk az Úrral és vele mehetünk az igaz ösvényen. De semmibe is vehetjük jelenlétét és hamis biztonságot adó utakon is járhatunk. Nagyon fontos, hogy tudjunk jól választani.
E: Csak Jézus mutathatja meg nekünk az élet útját. Ezért kérünk bizalommal: Mutasd meg nekünk az élethez vezető utat.
N: Mutasd meg nekünk az élethez vezető utat!
E: Ha a szenvedélyek köde elhomályosítja utunkat, mi azt mondjuk neked:
N: Mutasd meg nekünk az élethez vezető utat!
E: Ha az érdektelenség és a tudatlanság sokakat meggátol abban, hogy lássák a helyes irányt, mi azt mondjuk neked:
N: Mutasd meg nekünk az élethez vezető utat!
E: Ha a babonaság, a kétely, a csüggedés mindent lebénítanak és eltorlaszolják a hozzád vezető utat, mi azt mondjuk neked:
N: Mutasd meg nekünk az élethez vezető utat!
E: Könyörögjünk! Urunk, Jézus Krisztus, aki az Egyházban az üdvösség lámpása vagy: vezesd lépteinket az igazság útján, hogy melléd érjünk majd végtelen fényű királyságodban. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
N: Ámen